A motiváció szerepe a „Haladó magyar orvosi és fogorvosi szaknyelv” kurzuson

Abstract

A Semmelweis Egyetem angol nyelvű képzésében részt vevő fogorvostan-hallgatók három évig tanulnak magyar fogorvosi szaknyelvet. Célunk az, hogy a hallgatók a klinikán magabiztosan tudjanak kommunikálni a betegekkel és az asszisztensekkel. Mivel a fogorvosok képzése egyetemünkön különösen gyakorlat-központú, a hallgatók a klinikai gyakorlatok során számos fogorvosi beavatkozást is elvégeznek. A magyar szaknyelvi kommunikációs készségek elsajátításának ezért a betegek megfelelő tájékoztatása és biztonsága szempontjából is kiemelten fontos szerepe van. A Szaknyelvi Intézetben évek óta sikerrel működik a kötelező három év magyar fogorvosi szaknyelvtanulást követően szabadon választható tárgyként felvehető „Haladó magyar orvosi és fogorvosi szaknyelv” kurzus, ahova negyedéves és ötödéves hallgatókat várunk. Bemeneti követelmény a sikeres szigorlat a „Magyar fogorvosi szaknyelv” című tárgyból. Jelen tanulmányban a „Haladó” kurzusra jelentkező hallgatók motivációját vizsgálom, amelynek kiemelkedően nagy a szerepe a nyelvtanulás sikere szempontjából. Kérdőíves felmérésem eredményei alapján a szaknyelvtanulási motiváció hosszú távú fenntartásához több interkulturális és egyéni tényező is hozzájárul: az országunkról kialakult kép, a kulturális érdeklődés, a jövőbeli tervek, a korábbi nyelvtanulás során szerzett pozitív vagy negatív tapasztalatok, más nyelvek ismerete, az oktató személye, a klinikai gyakorlatokon szerzett tapasztalatok, valamint az idősebb hallgatók befolyása.