A jogi-közigazgatási szaknyelv rétegzettsége és a közérthetőség
Résumé
A jogi-közigazgatási nyelvhasználat színterein számos olyan beszédhelyzet létezik, amikor (1) laikusok közléseit kell újrafogalmazni a szakterület konvencióinak megfelelően, vagy ellenkező irányban, (2) magas absztrakciós szintű szakmai tartalommal rendelkező szövegeket kell közvetíteni a nyilvánosság, a laikusok számára. Ehhez alapvető a rétegzettségnek megfelelő nyelvhasználati jellemzők tudatosítása, valamint a szövegkezeléshez szükséges kompetenciák kialakítása és folyamatos fejlesztése. Nemzetközi kontextusban mindehhez ma már korpuszalapú elemzések eredményei nyújtanak alapot. A tanulmányban a Miskolc Jogi Korpusz Ítélet részkorpusza áll a középpontban, amelynek beszédhelyzetei komplex írott beszélt és beszélt írott szövegtípusokat foglalnak magukba. Minthogy a szövegek tagolása és a mondatok hosszúsága befolyásolja az érthetőséget, elsősorban az írásjelekre és a funkciószavakra, kötőszókra irányuló elemzéseim példáival mutatok rá olyan nyelvi jelenségekre, amelyeket célszerű figyelembe venni a kontextusok, a szövegek és a beszélők közötti interakciók, az értelmezéshez szükséges kompetenciák további tanulmányozásához.
Références
Balogh, D. (2018): Alanyi szerkezetek a magyar jogi nyelvben. In: Szabó, M. – Vinnai, E. (szerk.) (2018): A törvény szavai. Bíbor Kiadó: Miskolc. 71–94
Bencze, L. (sorozatszerk.) (2016): Jogalkotás érthetően – A pontos fogalmazás művészete. (Clear Writing). Magyar Nyelvstratégiai Intézet: Budapest.
Dobos, Cs. (2018): Állítmányi szerkezetek a magyar jogi nyelvben. In: Szabó, M. – Vinnai, E. (szerk.) (2018): A törvény szavai. Bíbor Kiadó: Miskolc. 37–69
Gajduschek, Gy. (2012): A magyar közigazgatás és közigazgatás-tudomány jogias jellegéről. Politikatudományi Szemle 21/4. 29–49
Kiss, J. (2008): A nyelvi változás – kutatói dilemmák. Magyar Nyelv 104/3. 257–274
Kurtán, Zs. (2018a): Mellérendelés a magyar jogi nyelvben. In: Szabó, M. – Vinnai, E.(szerk.) (2018): A törvény szavai. Bíbor Kiadó: Miskolc. 95–122
Kurtán, Zs. (2018b): Központozás a magyar jogi nyelvben. In: Szabó, M. – Vinnai, E. (szerk.) (2018): A törvény szavai. Bíbor Kiadó: Miskolc. 153–179
Pátkai, N. (2017): A közérthető jogalkotásról – Az általános közigazgatási rendtartás nyelvezete. Magyar Jogi Nyelv 1/1. 21–27
Pléh, Cs. – Lukács, Á. (szerk.) (2014): Pszicholingvisztika. Akadémiai Kiadó: Budapest.
https://doi.org/10.1556/9789630594998
Rixer, Á. (2014a): A magyar nyelv és magyar jogi műnyelv megújulása. Glossa Iuridica 1/1. 9–15
Rixer, Á. (2014b): Egyszerűsítés a közigazgatásban. Nemzeti Közszolgálati Egyetem Vezető- és Továbbképzési Intézet: Budapest
Sajgál, M. (2018): Alárendelés a magyar jogi nyelvben. In: Szabó, M. – Vinnai, E. (szerk.) (2018): A törvény szavai. Bíbor Kiadó: Miskolc. 123–151
Sárközy, T. (2016): Civiljogi kodifkáció és a nyelv. In: Bencze L. (sorozatszerk.) (2016): Jogalkotás érthetően – A pontos fogalmazás művészete. (Clear Writing). Magyar Nyelvstratégiai Intézet: Budapest. 108–114
Szabó, M. – Vinnai, E. (szerk.) (2018): A törvény szavai. Bíbor Kiadó: Miskolc
Vincze, V. (2018): A Miskolc Jogi Korpusz nyelvi jellemzői. In: Szabó, M. – Vinnai, E. (szerk.) (2018): A törvény szavai. Bíbor Kiadó: Miskolc. 9–36
Vinnai, E. (2017): Harc a szavakért – Közérthetőség a jogban. Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények 12/1. 42–53
