A Tolmács esete a Szóval, avagy „x nyelve van, mégis megbotlik”

Absztrakt

Érdekes változás, hogy miközben a köztudatban a fordítás egyre inkább szóközpontú tevékenységgé válik, a tolmácsolást még mindig elsősorban üzenetközpontú tevékenységként tartjuk számon. Amellett, hogy a szaknyelv jelentős mértékben megkötheti a fordítók és tolmácsok kezét, az elmúlt években azt figyelhetjük meg, hogy egyre nagyobb szerepet kap a világban a tolmácsolás egy olyan válfaja, melyben egy nem szaknyelvi szó is képes teljes körű üzenet hordozására. Ez az emergens tolmácsolási műfaj az ún. PSI (Public Service Interpreting), azaz a közszolgálati tolmácsolás. A cikkben arra az ellentmondásra világítunk rá, hogy a közszolgálati tolmácsolásban olykor egy-egy szón emberi életek múlnak, ami a tolmácsolás azonnaliságából adódóan igen nagy terhet tesz a nyelvi közvetítői szakemberre, valamint felveti a kérdést: helyesen járunk-e el akkor, ha a tolmácsolást továbbra is minden esetben üzenetközpontú tevékenységként könyveljük el? A bírósági tolmácsolás során központi elemként kezelt hitelesség kérdésköre után kitérünk a pszichoterápiás tolmácsolás jellegzetességeire is, mely területen az említett problémát tovább súlyosbítja, hogy a kényszermigráció okozta traumás élmények feldolgozásának szerves része a pszichoterápián megvalósuló ún. verbalizáció (mise en parole), aminek következtében a tolmács szakember a „lieu de parole”, azaz a verbalizáció lehetőségét kínáló beszédtér aktív szereplőinek egyike lesz, így a terápia sikere sok esetben munkájának minőségén és pontosságán áll vagy bukik.