Az olaszfalui Eperjes földtani felépítése és fejlődéstörténete

Absztrakt

A tanulmány az olaszfalui Eperjes és környezete földtani felépítésével, mezozoos fejlődéstörténetével és sajátos
üledékképződési jellegeivel kapcsolatban felmerült kérdésekre keresi a választ. Ebben korábbi ismeretek mellett
számottevő érvet szolgáltatnak a szerzők legújabb vizsgálati eredményei is.
A munka során kiegészítettük az Eperjes ammonitesz-rétegtani eredményeit. Irodalmi adatok, a terület három
alapszelvényének beható vizsgálata és az egész terület alapos bejárása alapján elkészült az Eperjes mezozoos felszínét
ábrázoló földtani térkép, és sikerült meghatározni a Tatai Mészkő Formáció keleti irányú elterjedési határát is. A Tatai
Mészkő bázisán végzett ásványtani, illetve stabilizotóp-geokémiai vizsgálatok eredményeinek összegzése során
gyakorlatilag kizártuk a meteorikus diagenezis, vagyis a szárazulati esemény lehetőségét. Ezt támasztja alá a kora-kréta
efemer üledékképződést jelző korallos „féregtelep” előfordulás is.
Eredményeink alapján az Eperjes nyugati lejtőjén húzódó közel észak-déli irányú, egy valószínűsített
oldalelmozdulással megtört balos eltolódási vonaltól keletre eső terület megabreccsája létrejöttének kiváltó okaként a
tágabb térségben a középső-jura idején zajló óceánképző folyamatokat jelöltük meg. A breccsát párhuzamosítottuk
számos más dunántúli-középhegységi, illetve alpi előfordulással, és egyúttal egyértelműen vetőlábi breccsának
minősítettünk. Jóllehet a tömbök közötti teret a vizsgált felszíni minták esetén felső-jura mátrix tölti ki, számos
szedimentációs bélyeg utal a breccsa korábbi (középső-jura) keletkezésére. Több más lehetőség mellett a Lókúti
Radiolarit Formációnak az Eperjes tetői részén való megjelenése önmagában is kizárja az olisztosztróma jellegű
(takaróképződéses eredetű) breccsaképződést.
Az olaszfalui Som-hegyen megjelenő vastag medencefáciesű jura képződmények előfordulására nem sikerült
magyarázatot találni. Ennek kapcsán felvethető és vizsgálandó a Telegdi Roth-vonal szerepe, de az a kérdés is, hogy az
Ámos-hátság névadó hegye részét képezte-e egyáltalán a fent nevezett hátságnak.