Az alföldi pannóniai s.l. képződmények ásványi összetétele I. A pannóniai s.l. homokok és homokkövek jellemzői és eredete

Absztrakt

A Pannon-tó alföldi területére különböző irányokból érkező üledékanyag összetételét 53 db fúrás 868
db homok, illetve homokkő mintájának korábbi mikromineralógiai vizsgálati eredményei alapján
értékeltük ki, részben statisztikai módszerek segítségével, figyelembe véve a képződmények f ácíesét is.
Az alkalmazott klaszteranalízis és diszkriminancia-analízis eredményei alapján sikerült jellemezni a fő
beszállítási irányokból érkezett üledékek összetételét, tovább pontosítani a szeizmikus mérések alapján kijelölt üledékbeszállítási irányokat, és meghatározni a lehordási területtől távolabbra jutott homokok
beszállítási irányait, például azt, hogy az ENy felől érkező homokok eljutottak az Alföld középső és déli
részére is. A korrelációszámítás eredményei segítségével egyes ásványok eredetére következtettünk, és
kimutathatóvá vált a szelektív osztályozódás hatása is.
A nehézásványok elterjedése alapján arra következtettünk, hogy a Kárpátok kisfokú metamorfózis
során keletkezett kőzeteiből, illetve idősebb üledékes kőzetek, elsősorban a Pannon-medencét övező flis
áthalmozódásából az Alföldön szinte mindenhová eljutott a törmelékanyag. Közepes és nagy fokú
metamorfitokból az ÉNy-i felhalmozódási területre érkezett a legtöbb anyag, elsősorban a Jászságimedence és a Duna-Tisza köze folyóvízi homokjaiba, melyek forráskőzetei a Nyugati-Kárpátokban, az
Alpokban és a Cseh-masszívumban lehettek. Az ÉK felől érkező homokokra a belső-kárpáti vulkáni
vonulatból származtatható ásványok jellemzőek, melyek az Észak-Tiszántúlon a leggyakoribbak, de a
Tiszántúl déli részén és másutt is számottevő a mennyiségük. Az Alföldre DK, К felől érkező, alárendelt,
változatos összetételű üledékanyag az Erdélyi-középhegységből származtatható.