Az alföldi pannóniai s.l. képződmények ásványi összetétele II. - A pannóniai s.l. homokok és homokkövek ásványi összetétel változásának tendenciái és földtani jelentőségük

Absztrakt

Az alföldi pannóniai s.l. képződmények ásványi összetételét több mint 860 db homok, illetve
homokkőminta korábbi mikromineralógiai vizsgálati eredményei alapján tanulmányoztuk. Meghatároztuk a különböző beszállítási irányból érkező homokok és homokkövek nehézásványtani jellemzőit
(THAMÓNÉ Bozsó et al. jelen kötet) és ezek alapján összefoglaljuk az ásványi összetétel változásának
tendenciáit. A rétegsorokban többféle tendencia volt felfedezhető.
Határozott eltérések adódtak a két fő behordási irány (ENy és ÉK-ről történő behordás) kőzetanyagában. Az Alföld nyugati részén fellelhető mintákban nagyobb a metamorf ásványok aránya, míg
keleti részén a vulkánitok szerepe domináns. A klorit részaránya azonban olyan nagy a minták nagy
részében, hogy ez szinte felülírja a többi összetevő szerepét, ezért jelentős mértékben mégsem tér el a
törmelékanyag összetétele, ami a Kárpátok, mint legfőbb lehordási terület öves szerkezetéből is következik, és arra is utal, hogy a középhegységi területek még nem jelennek meg számottevő
üledékforrásként, tehát nem voltak kiemelt helyzetben.
A fáciesek alapján történő vizsgálatok nyomán megállapítható, hogy a folyóvízi homokoktól a deltaés medencelejtő üledékeken át a turbidit homokkövekig a klorit átlagértéke fokozatosan növekszik, míg
a gránát és az elsősorban a vulkáni eredetű piroxen és amfibol gyakorisága fokozatosan csökken, ami a
forráskőzetek változása mellett a szelektív osztályozódás hatását tükrözi. A szállítási távolsággal egyre
dominánsabbá válik a klorit és nő a kőzetanyag érettsége is.
Vertikális szelvényben vizsgálva a forrásterületekhez közelebb eső fúrásokban rendkívüli egyezés
mutatkozik a nehézásványi összetétel változása, és a szekvencia sztratigráfiai értelmezés között. Е szerint
időben változott a behordott üledékek összetétele, tehát változtak a lehordási területek. Elsősorban a
tektonikai mozgások által létrehozott harmadrendű szekvenciahatárokon ugrásszerűen változik a
nehézásványi összetétel. A peremeken, de főleg a vulkáni anyagot tartalmazó ÉK-i területen már a
negyedrendű szekvenciahatárok is jelentkeznek a nehézásványi összetételben. A medencebelsőben ez a
változás nem annyira jellegzetes, ami részben a nagyobb szállítási távolsággal, másrészt a vizsgálati
anyagok sporadikus voltával magyarázható.