Mire (nem) jók a párhuzamos szövegek?
Absztrakt
A párhuzamos szövegek a nyelvi közvetítésnek nélkülözhetetlen, de a magyar nyelvű fordítástudományban csak elvétve tárgyalt segédeszközei. A tanulmány először is rámutat, hogy a terminusnak két jelentése van. A szűkebb meghatározás szerint a párhuzamos szöveg nem fordítás, a tágabb szerint viszont fordítás is lehet. A párhuzamos szöveg Genette transztextualitási modelljében (1982) a hiper- és az intertextualitás egyik válfaja, Heltai szerint (2020a) pedig felfogható plágiumként is. Nord (1997) azzal indokolja a párhuzamos szövegek szükségessé- gét, hogy a fordítóknak egyelőre nem állnak összehasonlító szövegtipológiai tan- könyvek a rendelkezésükre. Nordnál a párhuzamos szöveg csak egyike az ún. segédszövegeknek, amelyek közé a minta-, az összehasonlítható és a referenciaszövegek tartoznak. A fordító kényelemből és időnyerés céljából használ párhuzamos szövegeket, hiszen a kommunikatív helyzetekben sok az ismétlődés, így sosem kell nulláról kezdeni. Ugyanakkor a párhuzamos szöveg segít megtalálni a természetes ekvivalenciát (Pym 2007), azaz a fordítástól független, az adott helyzetre jellemző célnyelvi kifejezésmódot. A tanulmány számos példával szemlélteti, hogy a párhuzamos szövegek vizsgálatával a fordító hogyan kerülheti el az elavult vagy a szaknyelvbe nem illő köznyelvi szavak és szerkezetek használatát. Végül egy rövid esettanulmány bemutatja a magyar és a spanyol büntető törvénykönyvnek mint párhuzamos szövegeknek azokat a jegyeit, amelyek megkönnyítik a stílusos spa- nyol és magyar fordítás elkészítését.
