101. évf. 2026/7. szám
Nyitány
A mennyország elképzelhető úgy is, mint egy óriási nyári piknik. Mindenki hoz magával valakit, valamit, valamennyit. Süt a nap, kék az ég, az óriási fügefák hűsében meghúzódnak a lelkes állatok, és ahogyan Ézsaiás próféta megjövendölte egykor: „A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha.” (Ézs 11,7) Idilli a kép, ahol Thomas Hobbes Leviatán című könyvének egyik, ókori bölcseletből vett alaptézise – „homo homini lupus est” – érvényét veszti, mert a farkasok a bárányokkal együtt hallgatnak, az emberek pedig testvérnek szólítják egymást. Békében beszélget egymással Ézsau és Jákób; nem azért, mert kell, hanem mert ez a természetes. Sokszínű közösség gyűlik össze. Van, aki 4000, van, aki 5000, van, aki 144 000 főig számolja a résztvevőket, de egyre többen vannak, akik nem számolnak, s akikkel mégis számolnak. A piknik nyitott, a meghívás megtörtént, a meghívó felmutatása nem szükséges. A házigazda mindenki elé odafut, átöleli, és csak ennyit mond: Isten hozott. És valóban. Nem kérdez, nem vizsgáztat, nem szab feltételeket, nem törvényeskedik, és nem hordja le a későket. Csak ölel, ölel, ölel. Örül az egynek, örül a soknak. Sola gratia. Az érkezők pedig szépen elfoglalják a helyüket a pikniken, ezen a végtelen tisztáson: felszabadultan, önazonosan, mindennemű lelkiismeret-furdalást maguk mögött hagyva, boldogan, szinte már a földi létezésüket is elfelejtve. Végre kapnak levegőt, végre szabadon szerethetnek. Nemcsak felebarátot, de ellenséget is, nemcsak Istent, de a bukott angyalok vert seregét is. Sőt magukat is. Komolyan véve a krisztusi szeretetparancs sokszor suttogva elmormogott részét: „mint magadat”. Mert a mennyország igazából és igaziból ott kezdődik el, ahol már nem az a fontos, hogy ki bántott meg, hanem az, hogy ki bocsát meg. Ott folytatódik, ahol még azt is megosztom a másikkal, ami sohasem volt az enyém. És ott (nem) ér véget, ahol a legkisebbekkel, a kicsinyekkel irgalmas volt a piknik közösségének apraja-nagyja. Ha a mennyország valóban olyan, mint egy időben és térben végtelen piknik, ne kosarazza ki senki fia-lánya. Hely van bőven. Kifogásokat kéretik mellőzni.
Gáncs Tamás
