Az inter- és az intralingvális ekvivalencia jellemzői a szakfordításban

Résumé

Napjainkban az élet számos területén egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy a szakemberek tudásának egy része meghatározott – egyszerű, de a szükségesnél nem egyszerűbb – nyelvi formában eljusson a nem szakemberekig, a laikusokig. A nemzetközi kommunikációs színtereken az interlingvális fordítás biztosítja a szakemberek közötti tudásmegosztást, míg az intralingvális fordítás a szakemberek és a laikusok közötti tudástranszfert teszi lehetővé. Eltérő funkciójukból és az eltérő kommunikációs színtérből adódóan a fordítás ezen két típusát eltérő ekvivalenciaviszonyok jellemzik. Ezért célszerű egy új terminus, nevezetesen az intralingvális fordítási ekvivalencia terminusának a bevezetése a fordítástudományba, illetve a szaknyelvkutatásba. A terminus által jelölt jelenség vizsgálható önmagában és a nyelvek közötti fordításra jellemző ekvivalenciaviszonyokkal összevetve is. Mindkét esetben egy sajátos, csak az intralingvális fordításokra jellemző ekvivalenciaértelmezés az eredmény. Tekintettel a környezetvédelemre, a járványokra, az energiafelhasználásra és egyéb, az egész társadalmat érintő problémákra, az intralingvális fordítási ekvivalencia tanulmányozása kiemelt feladat a 21. század első évtizedeiben, mivel mindazon kommunikációs színtereken, ahol nem tudósközösségen belüli információmegosztás történik, az intralingvális fordításnak meghatározó szerep jut a társadalom széles rétegeinek a tájékoztatásában, az üzenet hatékony továbbításában és a kommunikációs veszteségek minimalizálásában.