Craniomandibularis diszfunkció klinikai adatainak elemzése 10 éves gnatológiai tapasztalatok alapján

Géza Kiss; Miklós Pácz; Erzsébet Toldy; Péter Kiss

doi:10.33891/FSZ.114.2.53-62

Géza Kiss Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Szombathely, Gnathológiai és Rekonstrukciós Prothetikai szakrendelés
Miklós Pácz Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Szombathely, Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály
Erzsébet Toldy Klinikai Kémiai és Immunanalitikai Laboratórium, Synlab Hungary Kft., Budapest
Péter Kiss Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Szombathely, Orthodontiai szakrendelés

DOI: https://doi.org/10.33891/FSZ.114.2.53-62

Kulcsszavak: craniomandibularis diszfunkció, fájdalom, társuló betegség, női dominancia

Absztrakt

A craniomandibularis diszfunkció (CMD) olyan rágószervi működési zavar, amely rendkívül komplex kórkép, és számos oka lehet. Tanulmányunk célja a CMD-re jellemző adatok elemzése annak dinamikájában a 10 éves gyakorlatunk során jelentkező betegeink adatai alapján.
1741 beteg (38 ± 19 év, nő/férfi: 3,7; 348 eset < 18 éves) klinikai, diagnosztikai és terápiás adatait, kezelésük eredményességét rögzítettük a mindennapi gyakorlatunkban használt algoritmus szerint. Vizsgáltuk az egyes diagnózisok előfordulási gyakoriságát a fájdalom megjelenésének típusait, rizikótényezőit a CMD-vel társuló krónikus megbetegedéseket és a kezelés (gyógyszer, sín-terápia és fizioterápia, valamint ezek kombinációi) eredményességét is elemeztük. Eredmények: A klinikai tünetek nemenként nem mutatnak eltérést, viszont a CMD mindegyik típusa erős női dominanciát mutat (közel 4-szeres) és a legtöbb beteg fiatal (20–40 éves) életkorú. A betegek 80%-a fél éven belül fordul panaszaival orvoshoz. A leggyakoribb tünetek az orofacialis fájdalom, ízületi- és izomérintettség (79,7% és 71,7%) volt.
A leggyakoribb kórképek: myalgia (31%), capsulitis és myalgia (24%), valamint a kompenzált CMD (21%). Legjelentősebb rizikófaktorok: a parafunkció (91%), a malocclusio (87%), orthodontiai anomália, kiemelten a mélyharapás (42%) és fedőharapás (10%), mozgásszervi társbetegségek és occlusiós eltérések. A parafunkció hátterében gyakran psychés/psychoszociális érintettség (8,4%) is igazolódott, illetve ha ez nem volt, akkor a fájdalom-panasz esélye a felére csökkent (OR = 0,53CI95%:0,35-0,91). Hypermobilitásban (67%), kompenzált CMD-ben (43%) észleltük a legtöbb társbetegséget. Közülük is a gerincbetegségek fordultak elő leggyakrabban. Összességében az alkalmazott terápiák az esetek 80%-ában voltak eredményesek.
Eredményeink rámutatnak a CMD diagnosztika komplexicitására, és ez segítheti a diagnosztikai és a sikeres terápiás eljárások időben történő alkalmazását, ebben a főként fiatal és aktív korosztályt érintő, női dominanciát mutató, életminőséget rontó kórképben.