A Magyar Földtani és Geofizikai Intézetben őrzött törökországi (Yakacik, Ankara) alsó-jura brachiopoda gyűjtemény revíziója

Absztrakt

Törökország alsó-jura brachiopodáiról az első érdemi adatokat MILLEKER Rezső geográfus expedícióinak és VADÁSZ Elemér publikációinak köszönhetjük. A részben saját költségén megtett utazásai során (1911–1912) MILLEKER— számos
más természetrajzi érték mellett — jelentős mennyiségű alsó-jura ősmaradványt gyűjtött az Ankara közelében fekvő Jakadjik (vagy Jakadsik, mai nevén Yakacik) lelőhelyről. A kövületeket — köztük a nagyszámú brachiopodát — jórészt
VADÁSZ (1913a, b, 1918) dolgozta fel és publikálta. Az anyag a budapesti Földtani Intézet múzeumába került, ahol ma is becses részét képezi a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet gyűjteményének. Vadász úttörő, de előzetes jellegű, szinte
vázlatos publikációi, valamint a bennük foglalt, többnyire elavult rendszertani eredmények indokolttá tették a brachiopoda fauna korszerű rendszertani revízióját.
A revízió szerint a 197 brachiopoda példány 27 taxont képvisel. Ezen belül 16 genuszhoz tartozó, 23 névleges fajt sikerült azonosítani; ezek részletes leírását és fotódokumentációját adja a jelen dolgozat, a szükséges esetekben
sorozatcsiszolati rajzokkal kiegészítve. A 23 faj közül csupán 8 szerepelt VADÁSZ (1913a, b, 1918) publikációiban. A múzeumi alátét cédulák tanúsága szerint azonban VADÁSZ tovább dolgozott az anyagon: a cédulákon szereplő határozásai
közül 12 egyezik a mostani revízióban szereplő fajnevekkel. A VADÁSZ (1913a, b) által leírt két új faj, a Rhynchonellina anatolica és a Waldheimia anatolica valós új fajnak bizonyult; korszerű nevük Suessia ? anatolica (VADÁSZ 1913), illetve
Aulacothyris anatolica (VADÁSZ 1913).
Egy Yakacik melletti lelőhelyről AGER (1959a) is leírt egy 11 fajból álló liász brachiopoda faunát; e fajok közül 7 a jelen revízió során is előkerült. A brachiopoda fajok korábban publikált rétegtani elterjedési adatait figyelembe véve a yakaciki brachiopoda fauna pliensbachi korúnak tekinthető.
A Yakacik környéki lelőhelyek zavart településére, bonyolult tektonikájára VADÁSZ (1918) óta számos szerző (AGER 1959a, TÜRKÜNAL 1959, BREMER 1965) utalt. BAILEY & MCCALLIEN (1950, 1953) korábbi felfogása szerint ez a bonyolult tektonikájú terület a tág értelemben vett „Ankara Melanzs” zónához tartozott. Az újabb vizsgálatok ezt a széles zónát tovább tagolták, és a korszerű tektonikai szintézisek szerint (OKAY & TÜYSÜZ 1999, OKAY et al. 2006) Yakacik környékén
a Karakaya akkréciós komplexum húzódik, ami a jura elején vált a Sakarya-zóna részévé. A Sakarya mikrokontinenst ekkor egy keskeny óceáni sáv választotta el az európai kontinensperemtől. Ez ad magyarázatot a yakaciki liász brachiopoda fauna látszólag kevert, de valójában inkább átmeneti paleobiogeográfiai jellegére is: a 4 endemikus és 4 kozmopolita faj mellett, 6 faj az ÉNy-európai, 9 faj pedig a Mediterrán faunaprovinciával mutat erős kapcsolatot.