A Maros hordalékkúp felső-pleisztocén–holocén fluviális képződményei

Absztrakt

A Maros a negyedidőszakban kiterjedt hordalékkúpot épített, amelynek felszínét az egykori medrek sűrű hálózata (0,78 km/km2) borítja. Célunk a felszíni paleomedrek (napjainkban már nem aktív, elhagyott medrek) futásirányának,
morfológiájának és korának meghatározása, illetve az, hogy segítségükkel a hordalékkúp fejlődéstörténetének utolsó szakaszát rekonstruáljuk.
Eredményeink szerint a Maros-hordalékkúp felszínén 18 paleomeder-pászta különíthető el, amelyeket meanderező, fonatos, szövedékes (anasztomizáló) és „bele nem illő” (misfit) medermintázat jellemez. Ezek a jól kivehető medrek
egyértelműen azt mutatják, hogy a hordalékkúp nem fokozatos és folyamatos ártérátdolgozással épült, hanem a Zámiszorosból kilépve irányváltoztatások sorozatán keresztül. A Maros legidősebb medrei (a–c folyásirány). 18,7±2,3 –
14,2±1,4 ezer évvel ezelőtt a hordalékkúp tengelyéről egyre északabbra vándoroltak a Körösök irányába. Több paleomeder-pászta hasonló OSL kora arra utal, hogy ekkortájt vagy nagyon gyors folyásirányváltások zajlottak, vagy egyszerre több meder is aktív lehetett. A hordalékkúp északi részén az utolsó nagy folyásirányváltás kb. 12 ezer éve történt, amikor a meder délebbre tevődött (d folyásirány). A hatalmas meanderező meder (12,4±2,1 ka – 9,6±1,3 ka) és a vele
egykorú „bele nem illő” (misfit) fattyúágak mederkitöltő vízhozama (kb. 2500 m3/s) a mai értékeket (Qb=680 m3/s) sokszorosan meghaladta. A következő nagy irányváltás során bár a Maros kezdetben északra fordult, utána a Battonyaihátat már dél felől kerülte meg, és a hordalékkúp déli részét kezdte építeni. A 8,5±0,9 – 5,3±0,8 ezer éve létező medrek együttesen igen nagy vízmennyiséget szállíthattak (1000–2000 m3/s). A hordalékkúp legfiatalabb medrei közel 2 ezer évesek és csökkenő (kb. 1400 m3/s) vízhozamot jeleznek, amely folyamat végén a mai Maros áll, a legkisebb mederkitöltő vízhozammal (680 m3/s).