A Rózsadomb (Budapest) édesvízi mészköveinek U-Th-sorozatos kormeghatározása és stabilizotóp-geokémiai vizsgálata

Absztrakt

A travertínók gyakori képződménynek számítanak Budapesten és jelenlétük jelentős pliocén és kvarter hidrotermális
tevékenységre utal. Gyakran települnek a Duna korábbi teraszain és idősebb geomorfológiai felszíneken, aminek
következtében alkalmasak: (1) a Duna-teraszok korának meghatározására, (2) a vertikális tektonikai elmozdulások
számszerűsítésére (a terület kiemelkedési-, illetve a Duna bevágódási rátájának számítására, valamint (3) a paleoforrások
fejlődésének és forráskilépési pontjainak (a paleohidrogeológiának) a rekonstruálására.
A Rózsadombon és környékén száznál is több barlang és barlangindikáció ismert és a travertínók szintén gyakoriak a
területen. A barlangi üledékek korának meghatározásával számos korábbi tanulmány foglalkozott, de a travertínókon
korábban még nem készültek radiometrikus korvizsgálatok. A radiometrikus koradatok hiánya a Dunaterasz-kutatásokat
és a képződmények paleoklimatológiai vizsgálatát egyaránt hátráltatta, míg a korábbi (elsősorban a mészkövek települési
magasságán alapuló) korvizsgálatok nem minden esetben vezettek helyes következtetésekhez.

Jelen munkánkban összesen 11 rózsadombi travertínó-előfordulás (Törökvész út, Törökvész lejtő, Lepke köz,
Detrekő u., Fillér u., Bimbó út, Barsi u., Bogár u., Szemlő-hegy, Szőlészeti Kutatóintézet, Apostol u.) komplex
szedimentológiai és stabilizotóp-geokémiai vizsgálatát, és U-Th sorozatos kormeghatározását végeztük el a képződési
környezet rekonstruálása és a képződmények korának meghatározása céljából.
Megfigyeléseink szerint a területre a forráskúp típusú travertínó-előfordulások a jellemzőek, amelyek eltérő
hőmérsékletű termálvizekből képződtek. U-Th-sorozatos korvizsgálataink alapján a travertínó képződése a középsőpleisztocén során (mintegy 350 ezer évvel ezelőtt) ment végbe a VI. és V. terminációk között. A travertínóképződés aktív
volt a mindel–riss interglaciális és a riss glaciális alatt is, ami arra utal, hogy elégséges mennyiségű csapadék állt
rendelkezésre a források működésének biztosításához. Adataink alapján tehát a glaciális periódusok csapadékosabb
időszakai alatt is történt travertínóképződés. Korvizsgálataink szerint a Rózsadomb területén a legidősebb travertínók
települnek a legmagasabb tengerszint feletti magasságon, míg a fiatalabb mészkövek alacsonyabb szinteken találhatóak,
ami a karsztvízszint fokozatos relatív csökkenésére utal a területen. A radiometrikus koradatok és a travertínók települési
magassága alapján számolt kiemelkedési ráta a Rózsadomb területére 0,20–0,25 mm/év értéknek adódott.