A vértesi felső-kréta (?) édesvízi mészkő és vöröskalcitérelőfordulások petrográfiai és geokémiai vizsgálata

Absztrakt

Tanulmányunk a vértesi édesvízi mészkőkúp és vöröskalcittelér-előfordulások vizsgálatával foglalkozik. A jól kifejlett édesvízi mészkövön és kalcitér-előfordulásokon elvégzett kőzettani és geokémiai
vizsgálataink célja a képződmények genetikájának meghatározása volt, amelynek alapján azok elkülöníthetővé váltak a környező triász Fődolomittól.
A mészkőkúp szerkezete különleges felépítéssel jellemezhető: a feltárás középvonalában függőleges
rétegzés ismerhető fel, míg ez a peremi részeken fokozatosan a kúp palástjával egyező, kevésbé meredek
dőléssel jelentkezik (10-30°). A mészkőkúp egy édesvízi mészkő előfordulásnak fogható fel, szövetét a
travertínókra jellemző tömeges, laminált, ill. pórusos kalcit alkotja.
A pásztázó elektronmikroszkópos és elektronmikroszondás vizsgálattal a karbonát fő fázisát alkotó
kalciton kívüli egyéb, járulékos ásványok azonosítása volt a célunk (kisebb mennyiségben cirkon, xenotim, monacit). A vizsgálatok megmutatták, hogy ezen ásványfázisok nem a környező mezozoos karsztrendszerből, hanem egy mélyebb gyökerű fluidumból származhatnak.
A neutronaktivációs elemzéssel a nyomelemek koncentrációjának és eloszlásának nyomon követése
megmutatta, hogy a mészkőkúp esetében a könnyű ritkaföldfémek dúsulnak, kifejezetten annak kürtő
fáciesének közelében. Pozitív urán anomália tapasztalható más édesvízi mészkövekhez és a
képződményt környező karbonáthoz képest.
A mért oxigén- és szénizotópértékek (24,5%o, ill. -8,5%o, 50 minta átlagát tekintve) jó egyezést
mutatnak a korábban tanulmányozott, a Dunántúli-középhegység számos részéről leírt vöröskalcittelérekkel, de különböznek a környező triász dolomittól és a Pleisztocén travertínóktól. A vöröskalcitteléreket késő-kréta korúnak írták le. A vizsgált képződmények izotópértékei alapján megállapítható,
hogy azok képződéséhez magmás eredetű C0 2 járult, hozzá A magmás fluidumok a lamprofíros magmatizmushoz kapcsolhatóak.
A mészkőkúpon mért oxigénizotóp értékek alapján a karbonátot lerakó víz esetén mintegy 10 °C
hőmérsékletcsökkenés feltételezhető a kürtő és a peremi fáciesek között.
A mért szénizotóp-összetételek alapján koncentrikus zónákat különíthetünk el: a kürtő fáciestől távolodva a peremek felé fokozatosan növekvő 51 3C értékek tapasztalhatóak a C0 2 kigázosodása folytán. Az alacsony 81 3C értékek kizárják a dolomit mobilizálódásának lehetőségét az édesvízi mészkő képződése közben.