Mangán-oxidos ásványtársulás a Királyszentistván környéki felső triász dolomitban

Absztrakt

A Királyszentistván környéki felső triász dolomitban megjelenő mangándús ásványtársulás különleges, fekete, ágas-bogas (dendrites) kifejlődésű mangán-oxidjairól vált ismertté, melyeket gyakran sárgásbarna goethitbevonatok tesznek még látványosabbá. Ezek a jellegzetes példányok erősen töredezett és porló dolomittal kitöltött üregekben fordulnak elő, de a mangán- és vasásványok repedések menti bevonatok vagy masszív bekérgezések formájában is jelen vannak a lelő­he­lyen. A minták ásványos összetételének, valamint szöveti viszonyainak elemzése röntgen-pordiffrakció, pásztázó elekt­ron­mikroszkópos vizsgálatok (SEM-BSE felvételek, SEM-EDX pontanalízis és elemtérképezés), mikro-XRF elem­tér­ké­pezés, Raman-spektroszkópia és komputertomográfia segítségével történt. A vizsgált paragenezist főként csa­tor­naszerkezetű mangán-oxidok (romanèchit, todorokit és a coronaditcsoport ásványai) alkotják, hozzájuk goethit társul. A minták szöveti jellemzése az ásványok szoros, mikroléptékű összenövéseit és jelentős kémiai heterogenitását mutatja, ami a folyamatosan váltakozó redox- és pH-viszonyokat tükröző, többlépcsős ásványkiválásra utal. Az eredmények alap­ján a komplex ásványtani vizsgálatok – különösen a nagy felbontású szöveti elemzésekkel kiegészítve – alapvető infor­má­ció­kat szolgáltathatnak a dolomitrepedésekben zajló fluidum–kőzet kölcsönhatások és a képződési környezetek fejlő­désének értelmezéséhez. A királyszentistváni előfordulás ezáltal túlmutat az ásványtani érdekességeken, és jól szemlél­te­ti, hogy a látszólag gyakori ásványtársulások részletes ásványtani vizsgálata hozzájárulhat a helyi földtani és geokémiai fejlődéstörténet pontosabb megismeréséhez.