Fogászati implantáció biszfoszfonát terápiában részesülő betegeknél

  • Levente Palásti Semmelweis Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet
  • Dóra Iványi Semmelweis Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet
  • Ferenc Oberna Országos Onkológiai Intézet Fej-Nyaki Daganatok Kezelése Multidiszciplináris Központ
  • Márton Kivovics Semmelweis Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet
Kulcsszavak: biszfoszfonát, dentális implantátum, MRONJ, β cross laps teszt, oszteoporózis

Absztrakt

Az oszteoporózis és a csontmetasztázisok kezelésénél gyakran használnak csontrezorpciót gátló szereket, köztük a biszfoszfonátok
csoportjába tartozó gyógyszereket. Ezen szerek alkalmazása az állcsontok nekrózisát (medication related
osteonecrosis of the jaw, MRONJ) eredményezheti. Irodalmi összefoglalónk célja a nemzetközi irodalom és ajánlások
áttekintése a biszfoszfonát terápiában részesülő betegek implantációs kezelésével kapcsolatosan.

Anyag és módszer
A MEDLINE és a Web of Science adatbázisán a „bisphoshonate”, „dental implant” és a „MRONJ” kulcsszavakkal végeztünk
keresést a 2014-nél nem régebben megjelent angol és magyar nyelvű publikációk között.

Eredmények
A feltételeknek 291 dolgozat felelt meg. Ezen közlemények közül a szerzők konszenzus alapján 27 releváns publikációt
választottak ki áttekintés céljából. A nemzetközi irodalmi adatok szerint a dentális implantáció eredményessége az orális
biszfoszfonát terápiában részesült és biszfoszfonát terápiában nem részesült betegcsoportok közt nem mutatott eltérést.
Intravénás biszfoszfonátok alkalmazásakor az implantátumok sikertelensége és a MRONJ kialakulása nagyobb arányban
jelenik meg. A Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság (MAÁSZT) jelenlegi ajánlása mind az orális, mind az
intravénás biszfoszfonát terápiában részesült pácienseket implantáció szempontjából a magas kockázati tényezőjű csoportba
sorolja, tehát a biszfoszfonát terápiát az implantáció abszolút kontraindikációjának tekinti. Jelen kutatásunk során
nem találtunk olyan biokémiai markert, amely egyértelműen jósló tényezője lenne a MRONJ kialakulási valószínűségének.

Konklúzió
A biszfoszfonát terápiában részesült betegek implantációs terápiájánál mindig egyedi mérlegelés szükséges. Az implantáció
sikerességét és a MRONJ kialakulásának valószínűségét befolyásolhatja a gyógyszer beviteli útja, a kezelés időtartalma
és az egyéb komorbiditási tényezők fennállása vagy hiánya. A téma további kutatása szükséges, hiszen a feldol-
gozott irodalmi kutatások során kevésben találtunk hosszú távú randomizált klinikai vizsgálatokat és egyértelmű ajánlásokat,
melyek indiviualizálnák a biszfoszfonát terápiában részesült betegek implantációs kezelésének rizikóanalízisét. Ugyanakkor
a nemzetközi szakirodalom és ajánlások tükrében a MRONJ szempontjából fogászati implantátum beültetése esetén
alacsony rizikóval számolhatunk, ha betegünk 4 évnél nem régebb óta orális biszfoszfonát terápiában részesül és nem
áll fenn egyéb komorbiditási tényező. Amennyiben orális biszfoszfonát terápia 4 évnél régebb óta folyamatos vagy egyéb
komorbiditási tényező szerepel az anamnézisben az implantáció „drug holiday” tartása (a gyógyszeres terápia időleges
felfüggesztése) esetén szintén alacsony kockázatúnak tekinthető. Ezekben az esetekben a beteget érdemes megfelelő
antibiotikus profilaxisban részesíteni. A szakirodalomban konszenzus alakult ki abban, hogy az intravénás biszfoszfonát
terápia esetén a fogászati implantáció a magas MRONJ rizikó miatt ellenjavallt.

Megjelent
2019-10-09
Rovat
Szakcikkek (research article)