Egy fejlett béka a felső-kréta (santoni) Csehbányai Formációból (Iharkút, Bakony hegység)

Absztrakt

Az iharkúti felső-kréta (santoni) gerinces lelőhelyről új béka genust és fajt sikerült kimutatni izolált hátsó függesztőövek és lábszárcsontok alapján. A lelőhelyről leírt ilium legalább két fontos autapomorph bélyeget mutat. Az (1) erőteljes, és igen magas csípőtaréj, mely lateroventralisan hosszirányban elnyúló bordákkal és mély barázdákkal díszített, és
(2) a preacetabularis régióba is elnyúló, medialisan is erőteljesen kiterjedő interiliaris tuberculum. Ezek a jellegek arra
utalnak, hogy az iharkúti lelőhelyről előkerült békaleletek a Neobatrachiák közé, és azokon belül is a Ranoidae családhoz
sorolhatók. A hátsó függesztőövek morfológiája alapján ezek a békák nagy valószínűséggel vízi életmódú formák voltak,
és jó ugróképességgel rendelkeztek, így ősei lehetnek a mai modern valódi békáknak. Az iharkúti lelőhelyről előkerült
leletek nagy valószínűséggel a legidősebb Neobatrachiák Európában.