A Cirkum-Pannon régió tektonosztratigráfiai terrénumés őskörnyezeti térképsorozata

Absztrakt

Az IGCP 276. számú projektje „Paleozoos geodinamikai domének és azok alpi fejlődése a Tethysben” (PAPANIKOLAOU ed.
1997) folytatásaként a Pannon-medencéről és a környező Alpi–Kárpáti–Dinári hegységvonulatokról tektonosztratigráfiai térképsorozatot készítettek a területen lévő országokat képviselő szakemberek. A régiót alkotó terrénumok
helyzetét mutatják be a paleokörnyezeteket ábrázoló térképek négy egymást követő fejlődési fázisban. A térképen jó
látható, hogy a Pannon-medence aljzatának legfőbb sajátossága az, hogy északi részét az Alcapa-megaterrénum,
elsősorban az annak délkeleti szegmensét képező, dinári–déli-alpi eredetű Pelsói összetett terrénum, míg déli részét az
európai eredetű Tisia-megaterrénum építi fel, amelyeket a Közép-magyarországi (vagy Zágráb–Zemplén) lineanensrendszer választ el egymástól. A Paleo/Neothethys szutúra zónáinak legészaknyugatabbi, terrénum mozgások által még
nem érintett szakasza a terület déli részén a Vardar-egységben és a Dinári-ofiolitöv vonulatában található. A medencerendszer keretét egyrészt a Keleti-Kárpátok–Déli-Kárpátok és a kelet-szerbiai Kárpáto-Balkanidák összefüggő hegységvonulatai képezik, amelyek a deformálódott Eurázsiai-lemez, másrészt a Déli-Alpok–Dinaridák vonulata, mely a
deformálódott Afrikai (Adriai/Apuliai)-lemezperemet képviselik. A Neotethys-óceán maradványfragmentumai későbbi
tektonikus mozgások eredményeként szétsodródtak a Pannon-medence aljzatában és a környező területeken: a Transylvanidákban Románia területén, a Kalniki-egységben (Zagorje–Középdunántúli összetett terrénum) Horvátország ÉNy
részén és DNy-Magyarország területén, a Darnói- és Szarvaskői-egységben (Bükki összetett terrénum) ÉK-Magyarországon, továbbá a Meliata-egységben (Gömöri/Gemeri összetett terrénum) DK-Szlovákiában, illetve az ennek
megfelelő Florianikogeli-egységben (Hallstatt Mélange) az Északi-Mészkőalpokban, Ausztriában.