A Miskolc–7, Miskolc–8 és Nyékládháza–1 fúrások miocén vulkáni kőzetei és párhuzamosításuk a Bükkalja vulkáni képződményeivel
Absztrakt
A Bükkaljától keletre kijelölt Miskolc M–7 és M–8, valamint Nyékládháza Nya–1jelű kutatófúrások közel teljes
magvétellel mélyültek, ezért lehetőséget adnak többek között a nagy vastagságban harántolt vulkáni képződmények
különböző szempontú vizsgálatára. A vizsgált fúrások nagy számú vulkáni kőzetréteget tárnak fel, ami ismétlődő és
intenzív vulkáni működésre utal. E munkában négy jelentős vastagságú piroklasztitegység vulkanológiai, kőzettani és
geokémiai, valamint geokronológiai vizsgálati eredményeit mutatjuk be, de kitérünk a többi vulkáni réteg rövid értelmezésére is. A vulkáni képződmények nagyobb része horzsaköves piroklasztárból szárazföldi körülmények között
ülepedett le, azaz ignimbrit. Mindhárom fúrásban megjelenik a Pannon-medence északi részén több helyen előbukkanó,
a kárpáti–ottnangi korúnak tartott kőszéntelepes összlet alatti riolit összetételű horzsaköves piroklasztár-üledék. A nagy
vastagságú (>140 méter) képződmény 18–19 millió éve történt heves (VEI=6–7), valószínűleg kalderaformáló robbanásos kitörésre, vagy ugyanabban az időben zajlott, egymást szorosan követő kitörésekre utal, aminek képződménye
jelentős területet fedett be. A kitörési központ feltehetően közel lehetett a fúrások mai helyéhez. A Nyékládháza Nya–1
fúrás a kőszenes üledékes összlet felett közel 250 méter vastagságban tárt fel vulkáni törmelékes kőzetsorozatot, aminek
alsó és felső része között azonban eredményeink alapján 3 millió év időkülönbség van! Az alsó, 15–16 millió éves
ignimbritegység, vulkanológiai megjelenése és fenokristályainak kémiai összetétele alapján, nem korrelálható a
Bükkalja hasonló korú, középső vulkáni szintbe tartozó kőzeteivel. Az erre diszkordánsan települő 12–13 millió éves ignimbritek azonban jó hasonlóságot mutatnak a Bükkalja keleti részén azonosított harsányi ignimbrit egységgel. A
kitörési központok feltehetően a Bükkaljától keletre lehettek. Kutatási eredményeink rámutatnak arra, hogy a Pannon-medencében nem beszélhetünk jól meghatározott korokhoz kapcsolódó, regionális elterjedésű, egyedi vulkáni vezérszintekről. A riolitos magmák robbanásos kitörései térben és időben ismétlődőek voltak, sok esetben különböző összetételű magmák törtek egyidőben a felszínre.
