Műhelytanulmány a María de Buenos Aires című opera szövegkönyvének magyar fordításáról

Absztrakt

A tanulmány a María de Buenos Aires című argentin opera szöveg- könyvének magyar fordításáról szól. A mű cselekménye igen szürreális, nyelvezete pedig több ponton homályos részben a rendhagyó mondatszerkezetek, részben a költői szóalkotások miatt, ezért a legtöbb anyanyelvű beszélő számára nehezen értelmezhető. Az itt elemzett rímtelen fordítást színházi felkérésre a jelen szerző készítette, elsősorban a szótagszám megőrzésére törekedve. Ehhez először is fontos volt különbséget tenni a nyelvtani és a verstani szótagok között. Mivel a magyar nyersfordítás jellemzően rövidebb lett a spanyol eredetinél, szinte mindenhol meg kellett növelni a szótagok számát, hosszabb (néha jelölt) szinonimákkal, nyelvtani hosszabbítással és betoldással. A terjedelem növekedése több esetben együtt járt a felstilizálással és a dúsítással. A fordítási problémák között a Buenos Aires-ben használt lunfardo szavak, a költő szóalkotásai, a reáliák és az argentin spanyol nyelvváltozat egyes jelenségei említhetők. Bár ez a magyar szöveg a nézők számára készült, ők a rendező döntése miatt végül nem olvashatták. Mivel csak az előadók vették igénybe a próbákon, akiknek elég lett volna egy elnagyolt prózai változat is, ez a fordítás funkcionális értelemben „túl jó”, azaz „rossz” lett.