A balatonmáriai ultrakáli trachiandezit petrogenezise

Absztrakt

A Balatonmária Bm–1 jelű fúrás közel 200 méter vastag, középső-miocén korú vulkáni rétegsort tárt fel. A kőzetsorozat akár egyenként 20 m-es vastagságot is meghaladó lávakőzet- és vulkanoklasztit egységek váltakozásából áll. A
vulkanoklasztitok a lávakőzetek áthalmozott termékei. Feltételezzük, hogy a vulkáni felépítmény egy szakaszosan
növekvő lávadóm lehetett.
A balatonmáriai kőzet összetételét tekintve ultrakáli bazaltos trachiandezit. A fő ásványfázisai a klinopiroxén, a flogopit
és az apatit, ami mellett kisebb mennyiségben jelenik meg olivin, ortopiroxén és földpát. A klinopiroxén fenokristályok
rendkívül változatos és összetett zónásságot (normál, a foltos és az oszcillációs zónásság; gyakoriak a rezorbciós felületek is)
mutatnak, ami komplex magmakamra-folyamatokra utal. A szöveti bélyegek és a kémiai összetétel adatai alapján többszöri
magmabenyomulást és keveredési folyamatot rekonstruáltunk. A friss magmabenyomulások után intenzív konvekció és
hibridizáció zajlott a magmakamrában. Kezdetben, a klinopiroxén kristályosodás mellett flogopit kiválása is zajlott. A flogopit fluortartalmú, akárcsak a jelentős mennyiségben megjelenő apatit is. Ez utóbbi ásványban, ami mikrofenokristályként,
valamint klinopiroxénben zárványként egyaránt előfordul, a fluortartalom elérheti a 6 tömegszázalékot is! Mindezek az
adatok arra utalnak, hogy az ultrakáli magmáknak jelentős fluorkoncentrációjuk lehetett.
Az ultrakáli magmák forrásterülete a szubdukciós komponenssel gazdagított, klinopiroxén-, csillám-, és F-apatitgazdag erekkel átjárt litoszféraköpeny lehetett, aminek a részleges olvadása a Pannon-medence alatti litoszféra jelentős
badeni korú elvékonyodásához kapcsolható.